Szatyi vendége: Dr. Gálvölgyi Mária

Vendégem dr. Gálvölgyi Mária közgazdász, 5 gyerkőc nagymamája.
Próbáltam összeszámolni a sportban együtt eltöltött éveket -s mivel még edzői pályám elején voltam, mikor Te rendszeresen, lelkesen látogattad az óráimat a BVSC-ben, nagyjából 25-26 éve vagy a vendégem! Akkor még pörgős, szökdelős aerobik órákat nyomtunk együtt, ma már a nyugodtabb tempójú pilates óráimat látogatod minden kedden és csütörtökön.

Hova vezethető vissza a sport szeretete és a kitartásod?

Még általános iskolás voltam, amikor a Központi Sportiskola (KSI) alakulóban volt, és itt Zuglóban toboroztak gyerekeket. Meghatározó volt számomra, amikor engem is kiválasztottak atlétikára. “Hungaria” feliratú tréningben masíroztunk, nagyon élveztük az edzéseket, még akkor is, ha  a Népstadion körül  bizony két kör volt csak a bemelegítés! Kíváló  sportolók voltak az edzőink, és fantasztikus sporttáborokban töltöttem a nyarakat. Életem részévé vált a sport.  Később sem adtam alább, középiskolában még kosaraztam is, bár “magasságom” miatt itt inkább a gyorsaságom miatt jöhetettem számításba. Később, aktívan teniszeztem és még síeltem is. Ez utóbbi kicsit ketté is törte mozgalmas “sport karrieremet”, mert egy térdszalag szakadás után már óvatosabb duhajjá váltam.

Aktív nagymamaként miben segíti a rendszeres mozgás a hétköznapjaidat?

A rendszeres mozgás a lét alapja. Három nagyobbik unokámmal sokszor biciklizünk, a Rákospatak mentén tekerünk.  Úszni még csak tanulgatnak, de a Paskálban már kipróbáltuk magunkat. A két kisebbik még totyogós, hozzájuk  kell igazán a kondi. Sok velük az elfoglaltságom, de  ha egy ideig nem tudok órára jönni, már elvonási tüneteim vannak.  Egyszerűen rosszabb a közérzetem.

Emlékszem, hogy sokszor magaddal hoztad az edzésekre Ritát, az egyik lányodat. Mennyire sikerült a sportos életmódot továbbadnod a családodnak, unokáidnak?

Tulajdonképpen mindkét lányom  sportolt, csak manapság nem mindig tudnak időt szakítani rá. Azt gondolom, hogy az unokáim már lekörözik őket, ami  – ugye – a Nagyi tetszését  igen csak kiváltja. Egyetlen kislány unokámat korábban balettra vittem, most teniszre jár. Egyszer elvittem hozzád a Pilates órára, és a nyújtásnál lehetett volna spárgázni. Ez az ami  nekem  nem ment.

Otthon Lili közölte: Nagyi majd én megtanítalak rá, ez mégse járja?.  

Hát így vagyunk.

Említetted egyszer, hogy a mozgás örömén túl az itteni közösség, hangulat is sokat számít. Mit értesz ezalatt?

Nagyon szeretem a délelőtti órák  előtti társalgásokat. Már azon vettem észre magam, hogy mindig egy kicsit  korábban érkezem. Egy dolog, hogy nyavalyákról esik szó, de  sok okosságot is megosztunk egymással. Persze a jó hangulat nem csak az órák előtti-utáni eszmecserén múlik, hanem az órák légkörén is. Szatyi-Mama  (bocs) nem hagyja, hogy ellazsáljuk az órát.

Sokszor úgy érzem, hogy már nem bírom, de egy odaillő beszólás feldob és utolsó energiáimat is valahogy képes vagyok mozgósítani. Szeretek hozzátok járni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az utcánkban öt házra van egy fitness klub, de meg sem fordult a fejemben, hogy akárcsak benézzek hozzájuk.

Mit üzensz azoknak, akik még nem szánták el magukat, hogy eljöjjenek és életük részévé váljon a mozgás?

Kicsit közhely, de sosem késő elkezdeni. Amikor jártamban keltemben említem, hogy heti két délelőtt tornázni járok, azt hallom, hogy jaj de jó,  akkor ők is. Én biztos lelkesítek mindenkit. Sokszor ismétlem, hogy ha fáradt vagyok, akkor is elvonszolom magam tornázni, mert tudom, hogy 10 perc sem kell, életre kelek. és utána jön a semmihez sem hasonlítható jó érzés.

Nagyon köszönöm Marcsi az elmúlt 25 évet és ugyanilyen kitartóan, vidáman csapjunk bele a következő 25-be!

Úgy legyen!

További vélemények, riportok