Edzőnk, Illés Karolina új kihívást talált magának a “Spartan” versenyek keretein belül, de talán ő sem gondolta volna, hogy az egyik legnehezebb versenyen a legjobbak közt fog végezni. Olvassátok szeretettel a beszámolóját!

“Többen kérdeztétek az elmúlt években, hogy bizonyos péntekeken miért alacsony step padon nyomulok, illetve mostanában milyen titokzatos helyekre tűnök el napokra, pár nappal később pedig csodás képeken dokumentálva, talpig sarasan-vizesen büszkélkedem, versenyem volt?


.
Miről is beszélek? Az új (már nem is annyira új) szerelmem a Spartan akadály futó sorozat. Ez tölt fel, doppingol, adja az újabb és újabb boldogság löketet. A verseny sorozatban különböző távokon (sprint super, beast) terepfutás közben mérettetjük meg magunkat. Van itt minden ami a komfortzónán túl esik legtöbbünknek. Hegyek, nagyon magas helyek, nagyon magas saras hegyek, köves hegyek, füves hegyek, úgy Gombós Artúrosan😀. Szögesdrót alatt kúszás, homokzsák cipelés, különböző magasságú palánkok, kötelek, amiken függőlegesen vagy vízszintesen mászunk, függeszkedős akadályok. Cipelünk, mászunk, kúszunk, lógunk, futunk, ugrunk – legvégén a célba, tűz fölött. Lényegében mindenki szuperhősnek érzi magát mire végigmegy egy ilyen pályán.

A Spartan egyik csúcspontja, amikor elhatározod, nekivágsz a szinte lehetetlennek tűnő kihívásnak és benevezel egy ULTRÁra.

Ez a fantasztikus ötlet már tavaly kipattant a fejünkből barátnőmmel, de a körülmények úgy hozták, akkor csak ő, Szűcs Emese, Mesike, teljesítette a kb 46km terepfutásból és nagyjából 80 akadályból álló kihívást.  Idén a versenyigazgatók álmodtak egy ennél is nagyobbat…

növelték a távot és a szintet, nehezítették az akadályokat, viszont, hogy még izgalmasabb legyen, rövidítették a megtételéhez szükséges időt! Számokban ez 53 km futást, kb 3400m szintkülönbséget es nagyjából 80 természetes és mesterséges akadály leküzdését jelentette.

 

Igen ,múlt időben, mivel az idén végre én is belevágtam. Kissé rossz előjelekkel, mert a felkészülés közepén egy sérülés miatt a legfontosabb versenyeket ki kellett hagynom, futni sem jártam. Mondhatjuk, semmi nem indokolta, hogy elinduljak egy ekkora versenyen úgy, hogy eddig csak 27 km volt a legtöbb, terepfutással megtett távom. Talán épp ezért, az esélytelenek nyugalmával, nem kicsit “beparázva” indultam-tunk el kedvenc Spartan helyszínemre Valcara.

Úgy tűnik, életem egyik igen jó döntése volt. Soha ennyire felszabadult, élvezetes versenyen nem vettem részt, ráadásul a 11 óra 50perces (!!!) teljesítményemmel open kategóriában 5. helyen végeztem ‘80-90es évek szülöttei mögött első 40+osként!

.

Mit mondjak, nagyon büszke voltam magamra és mindenkire (Mesire meg főleg) aki megcsinálta, mert most már egész biztos vagyok benne, hogy az eredményeinket milyen hatalmas részben a gondolataink, a tudatunk befolyásolja.

 

a Spartan 2018-as évad számomra véget ért, de boldogsággal tölt el, hogy ismét kisérhetek valakit élete első ilyen versenyén, ráadásul Magyarországon💓 és a szuper kis csapatom mini manói is beszállnak ebbe a csodába.
Ahogy mi mondjuk: AROO 👊💪

UI: A beszámoló megírása után még lett egy Age Group 3. és 2. helyezésem is BEAST távon. Azt hiszem ezt az őszt elégedetten zárom 🙂

Kari